(Ha szabad egy javaslat akkor Christina Aguilera-tól hallgassátok a Hurt című számát amíg el nem olvassátok ezt a részt )
-Ch soha nem menne veled-mondta ön elégült mosollyal az arcán. Na várj csak Jimin fog ez még fájni neked
-Ch soha nem menne veled-mondta ön elégült mosollyal az arcán. Na várj csak Jimin fog ez még fájni neked
-Tévedsz igen is vele megyek mert együtt vagyunk
-Igen? Bizonyítsd be
-Rendben- Márkra néztem és ö rám majd én kezdtem el kettőnk közötti távolságot majd meg csókoltam. Jimin arca le dermedt majd hirtelen ki rántott Márk öleléséből és a szobája felé húzott majd belökött az ajtón és neki nyomot. Erősen tapadt az ajka az enyémre el löktem magamtól majd ö közel lépett hozzám karjával fogta meg a csípőm homlokát az enyémnek döntötte
-Kérlek ne hagy itt nem tudod mióta várom a percet hogy így álljunk én....én szeretlek nagyon
Ohh istenem mióta várok erre a percre
-Én is szeretlek jimin
Majd Jimin újra meg csókolt de ez úttal sokkal több érzelmet vitt bele kis idő után pólóm alá nyúlt és végig simított gerincemen kellemes borzongás futott végig egész testemen ezért le vetem a pólóját és ö is az enyém .
De egy pillanat alatt kattant egyet az agyam.
-Jimin állj én..
-Ne Ellen ne most kérlek- döntötte homlokát az enyémnek. Csak kapkodtuk a levegőt egymás elöl. Ez nekem nem megy. Szeretem öt mint még soha senkit és ha ez most megtörténik akkor később jobban fog fájni az elválás. Az a lány öt tekinti Jimin jobbnak csak ö kell neki és hogy a szíve hozzám is húz. Nos az nem számít Hyemin iránti érzéseihez. Ez így is elég fájdalmas nekem. Ha most lefekszünk az maga lenne a pokol számomra. Azt hiszem jó ötlet volt Márkékhoz mennem . Hogy minden nap lássam a párosunk az ....én... bele halnék. Se szó se beszéd el löktem magamtól Jimint és Márkhoz futottam. Azt hiszem ö az egyetlen aki megért. Márk szorosan tartott karjai között és nyugtatóan simogatta a hátam hogy egy picit csillapodjon a zokogásom ami idő közben rám tört. Soha nem sírtam eddig még ennyire. De hát ezt is meg kell élnem valamikor. Akármennyire sem akartam volna. Azt hiszem kijelenthetem hogy a viszonzatlan szerelem a legrosszabb érzés a világon. Az a tudat hogy te szeretsz és hogy a másik fél nem szeret nem lehet le írni olyan keserédes érzés . Keserü mert nem kapod meg azt a szeretett amire igazán szükséged van és édes mert meg óvod magad egy hatalmas csalódástól bármennyire is fáj most majd elmúlik. Egyszer majd el múlik ez az érzés. Muszáj el engednem Jimint vagy megörülök. Talán még jobban össze törnék El kell engedned öt Elen muszáj köteles vagy ezt megtenni. Boldognak kéne lenem mert ö is az még ha nem is velem de boldog és ez a fontos.
-Menyünk- mondta Márk majd felkapott és ki lépet velem a szobából mivel nem igazán tudtam mozdulni ezért a karjában cipelt ki. A könnyfátyollom mögül láttam a bátyám és Jimin na meg a többi fiú aggódó tekintetét. De nem szóltak hozzánk. Az a lány Hyemin meg a büszke örömétől hogy ilyen szinten sikerült összetörnie engem mosolygott. Utálom mert jobb nálam utálom mert szebb nálam.Utálom. Utálom. Utálom.
-Semmi baj én itt vagyok veled-Biztatott Márk és egy kicsit meg nyugodtam igaz még nem olyan régóta ismerem de fontos számomra és az hogy ö legalább mellettem áll felemelő érzés. Márk óvatosan betett a kocsiba és be is kötött majd helyet foglalt a vezető ülésnél . A kocsi motorja fel búgott és el indultunk és mintha az ég is siratna engem el kezdett esni. az ablakon bámultam a kövér eső cseppeket ahogy egyesülve tűnnek el szemem elöl. Nem beszéltünk Márkal egész úton.Ezt szeretem benne hogy tudja mikor mit kell tennie pont a csöndre volt szükségem hogy a gondolataimba merüljek és a szívem legmélyére hogy kiűzzem onnan Jimint. Minél előbb annál jobb. A kocsi már az autó pályán haladt ugyanis Márkék Szöul külvárosában élnek egy hatalmas telken , egy külön rezidencián. Ez kell most nekem távol leni a város zajától a természet lágy ölén. Azt hiszem megérkeztünk kinyílt a kapu és Márk behajtott a kapun a többiek már az ajtóban vártak. Most Jacksonnak volt itt az ideje hogy fel kapjon. Gyengéden ért hozzám mintha egy porcelán baba lenék mintha bármelyik pillanatban eltörnék. Talán ez az igazság a szakadék szélén álok és nincs aki vissza húzzon csak idő kérdése és már zuhanok is a mély felé. Borzalmas érzések kavarodtak bennem de boldog is voltam hogy ez a hét fiú teljes mértékben ki áll mellettem és megvédenek akármi is történjen. Mivel már este volt egy puha ágyba fektetek ami hatalmas volt majd mellém bújtak hogy támaszt adjanak a nehéz időszakban. Nehezen aludtam el de el aludtam igaz sírva ringattam magam álomba de el aludtam. Egyszer ennek az egésznek vége lesz. Egyszer véget ér minden.
-Kérlek ne hagy itt nem tudod mióta várom a percet hogy így álljunk én....én szeretlek nagyon
Ohh istenem mióta várok erre a percre
-Én is szeretlek jimin
Majd Jimin újra meg csókolt de ez úttal sokkal több érzelmet vitt bele kis idő után pólóm alá nyúlt és végig simított gerincemen kellemes borzongás futott végig egész testemen ezért le vetem a pólóját és ö is az enyém .
De egy pillanat alatt kattant egyet az agyam.
-Jimin állj én..
-Ne Ellen ne most kérlek- döntötte homlokát az enyémnek. Csak kapkodtuk a levegőt egymás elöl. Ez nekem nem megy. Szeretem öt mint még soha senkit és ha ez most megtörténik akkor később jobban fog fájni az elválás. Az a lány öt tekinti Jimin jobbnak csak ö kell neki és hogy a szíve hozzám is húz. Nos az nem számít Hyemin iránti érzéseihez. Ez így is elég fájdalmas nekem. Ha most lefekszünk az maga lenne a pokol számomra. Azt hiszem jó ötlet volt Márkékhoz mennem . Hogy minden nap lássam a párosunk az ....én... bele halnék. Se szó se beszéd el löktem magamtól Jimint és Márkhoz futottam. Azt hiszem ö az egyetlen aki megért. Márk szorosan tartott karjai között és nyugtatóan simogatta a hátam hogy egy picit csillapodjon a zokogásom ami idő közben rám tört. Soha nem sírtam eddig még ennyire. De hát ezt is meg kell élnem valamikor. Akármennyire sem akartam volna. Azt hiszem kijelenthetem hogy a viszonzatlan szerelem a legrosszabb érzés a világon. Az a tudat hogy te szeretsz és hogy a másik fél nem szeret nem lehet le írni olyan keserédes érzés . Keserü mert nem kapod meg azt a szeretett amire igazán szükséged van és édes mert meg óvod magad egy hatalmas csalódástól bármennyire is fáj most majd elmúlik. Egyszer majd el múlik ez az érzés. Muszáj el engednem Jimint vagy megörülök. Talán még jobban össze törnék El kell engedned öt Elen muszáj köteles vagy ezt megtenni. Boldognak kéne lenem mert ö is az még ha nem is velem de boldog és ez a fontos.
-Menyünk- mondta Márk majd felkapott és ki lépet velem a szobából mivel nem igazán tudtam mozdulni ezért a karjában cipelt ki. A könnyfátyollom mögül láttam a bátyám és Jimin na meg a többi fiú aggódó tekintetét. De nem szóltak hozzánk. Az a lány Hyemin meg a büszke örömétől hogy ilyen szinten sikerült összetörnie engem mosolygott. Utálom mert jobb nálam utálom mert szebb nálam.Utálom. Utálom. Utálom.
-Semmi baj én itt vagyok veled-Biztatott Márk és egy kicsit meg nyugodtam igaz még nem olyan régóta ismerem de fontos számomra és az hogy ö legalább mellettem áll felemelő érzés. Márk óvatosan betett a kocsiba és be is kötött majd helyet foglalt a vezető ülésnél . A kocsi motorja fel búgott és el indultunk és mintha az ég is siratna engem el kezdett esni. az ablakon bámultam a kövér eső cseppeket ahogy egyesülve tűnnek el szemem elöl. Nem beszéltünk Márkal egész úton.Ezt szeretem benne hogy tudja mikor mit kell tennie pont a csöndre volt szükségem hogy a gondolataimba merüljek és a szívem legmélyére hogy kiűzzem onnan Jimint. Minél előbb annál jobb. A kocsi már az autó pályán haladt ugyanis Márkék Szöul külvárosában élnek egy hatalmas telken , egy külön rezidencián. Ez kell most nekem távol leni a város zajától a természet lágy ölén. Azt hiszem megérkeztünk kinyílt a kapu és Márk behajtott a kapun a többiek már az ajtóban vártak. Most Jacksonnak volt itt az ideje hogy fel kapjon. Gyengéden ért hozzám mintha egy porcelán baba lenék mintha bármelyik pillanatban eltörnék. Talán ez az igazság a szakadék szélén álok és nincs aki vissza húzzon csak idő kérdése és már zuhanok is a mély felé. Borzalmas érzések kavarodtak bennem de boldog is voltam hogy ez a hét fiú teljes mértékben ki áll mellettem és megvédenek akármi is történjen. Mivel már este volt egy puha ágyba fektetek ami hatalmas volt majd mellém bújtak hogy támaszt adjanak a nehéz időszakban. Nehezen aludtam el de el aludtam igaz sírva ringattam magam álomba de el aludtam. Egyszer ennek az egésznek vége lesz. Egyszer véget ér minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése