-Igen?
-Szeretném megismerni a nagyapám kérlek
-Rendben kicsim de csak akkor ha mi is ott leszünk
-Rendben
El indultunk egy gyönyörű kocsival addig addig mentünk míg egy óriási nagy házhoz nem értünk. Mikor be hajtottunk az ajtó előtt meg álltunk a kocsival és az ajtó előtt egy idős férfi állt könnyes szemekkel. Vajon ö lenne a nagyapám ?
A kocsi megállt én bent maradtam egy kicsit míg apa, anya és a nagyi vázolják a helyzetet. Vártam míg apa jelez hogy mehetek. Addig is néztem a környezetet itt minden nagyon szép nagy ház, a házal összhangban nagy és rendezett minden a bokrok formára nyírtak. Ez az egész kép úgy festett akár csak egy kastély. Ahogy néztem a házat és a hozzá tartozó udvart külön állónak éreztem magam. Hiszen én nem úgy nevelkedtem hogy mindenem meg volt sőt még pénzesnek se mondanám magunkat anyával. Ez a ház egy kész palota és én egy cselédlány lennék mindössze benne nem egy hercegnő .
 |
| A nagyiék háza |
 |
| A ruhám és én |
-Szerbusz -rántót vissza a földre a lehetséges nagyapám
-Üdvözlöm a nevem Kim Hyuna Elena örvendek a találkozásnak
-Én szint úgy kis lányom
-Apa ö itt a lányom
-Remek végre össze hoztál egy kis lányt is nem csak fiút
-Fiút?
-Igen van egy bátyád
-Erről én mégis miért nem tudtam?
-Kicsim én...
-Igen hallgatlak apa
-Az öcséd neve Jeon Jeong Guk
-Jungkook?
-Igen így becézik ismered?
-Igen az osztály társam miért?
-Ö a te iker testvéred
-A mim?- szaladt fel két oktávot a hangom
-Az iker testvéred kicsim emlékszel amikor kicsi voltál mindig hiányoltál valakit?
-Igen Miért?Mire célzol anya?
-Arra hogy ö előbb született ezért öt előbb ki vitték apádhoz és a nagyszüleidhez
-Igen?
-És azt senki nem tudta hogy ikreket várok
-Ezek szerint én egy véletlen vagyok aki szét választatta a családot igaz?
-Nem kicsim nem igaz
-De igen ne magyarázd el nekem hiszen épp az előbb céloztál rá anya .
Könnyes szemmel fordítódtam hátat és futottam el de fogalmam sincs hova menyek . De talán van egy megoldásom. Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam Namjont azt mondta vigyáznak rám hát most tegyék is meg szükségem van rájuk
-Halo ki az?-szolt bele kissé rekedtes hangon
-Namjon -ennyit bírtam ki mondani hangos zokogásba kezdtem
-Elen te vagy az?
-I...Igen- dadogtam még mindig a sírástól
-Mi a baj? Miért sírsz ? Hol vagy most ?
-Én épp Szöul központjában a plázánál
-Azonnal oda megyünk
-Oké. Mond csak Namjon Jungkook veletek van?
-Igen miért?
-Be..beszélnem kell vele
-Oké két perc ott vagyunk
-Rendben várlak titeket
Letettem a telefonom és csak meredtem magam elé és magamba zuhantam a könnyeim még mindig utat törtek maguknak . Szóval most ott tartunk hogy én anno még szétrángattam egy családot a puszta megszületésemmel. Szörnyű ember vagyok , retentö egy szörnyeteg. Annyit mondogattam ez magamnak hogy észre sem vettem hogy hét szempár figyeli minden mozdulatom. Majd éreztem egy kart a vállamon rá néztem az illetőre és jungkook volt az
-Minden rendben Elen?
-Te te tudtad hogy mi?
-Hogy a bátyád vagyok? Igen tudtam apa titokban mindig el vitt hozzád mikor nem figyeltél. így távolból néztem ahogy a barátaiddal játszol vidáman.
-Sa..sajnálom- kezdtem újra sírni
-Ugyan mit húgi?
-Mi..Miattam szakadt szét a családod talán jobb is lett volna ha halva születek
-Ne beszélj hülyeségeket akkor most egyedül lenék de nem te itt vagy velem egyedül te vagy a biztos pont az életemben
-Én én szeretlek bátyó-öleltem meg ö is meg ölelt és jó szorosan tartott mintha bármelyik pillanatban el vénének tőle.
-Khmm - köszörülte meg a torkát Jimin - csak én nem értek semmit ? Minek ölelgetik egymást?
Jungkookra néztem és é is rám majd a még mindig értetlen Jiminhez fordult
-Jimin Elen a húgom
-Mi van?
-Jól hallottad a húga vagyok
-És ..és mióta?-na ennél a kérdésnél tört ki belőlem a nevetés . Jungkook meg ölelt és együtt nevetünk az egészen
-Nem gondolod hogy ez hülye kérdés volt Jimin? Ha Elena a húgom szerintem azóta lehet az amióta megszületett
-Jó de én nem így értem ti egy idősek vagytok nem?
-De és épp ezért vagyunk ikrek Jungkookal
-Jól beszélsz húgi
-Tudom bratyó
-Maradjunk a bátyusnál az inkább jobban illik hozzád húgica
-Oké. De még mindig van itt egy kérdés
-És mi -nézett rám kíváncsian
-Hol fogok aludni? Mert hogy haza biztos hogy nem megyek
-Te kis buta majd nálunk majd velem oké?
-Aha bátyó De ti együtt laktok?
-Igen. El költöztem otthonról már rég és be költöztem a fiúkhoz
-Értem akkor induljunk. Minél előbb oda akarok érni hogy fözhesek nektek valami finomat
-Te tudsz főzni?- csillant fel Jin szeme
-Naná hogy mit gondolsz
-Juj akkor együtt fogok végre valakivel főzni
-De nem is akárkivel a nagy Elena séffel -kook kuncogott egy kicsit a mondatomon majd el kezdett terelni engem egy fekete kis buszhoz
-Ezzel megyünk?
-Aha jó lesz?
-Naná
Az út további részén nem beszéltünk mindenki csendben ült én Jimin és Jungkook között foglaltam helyet. A kocsi haladt és lágy ringásától éreztem hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek végül teljesen lecsukódnak és az álmok mezeire léptem . Éreztem hogy a kocsi megáll majd fel kap valaki kinyitottam a szemem és Jimin cipelt a karjában be vitt a házba és le tett egy ágyra és be feküdt mellém hozzám bujt és át ölelt és cirógatni kezdte a hajam végöl addig addig csinálta míg újra vissza nem aludtam.
-Minden rendben Elen?
-Te te tudtad hogy mi?
-Hogy a bátyád vagyok? Igen tudtam apa titokban mindig el vitt hozzád mikor nem figyeltél. így távolból néztem ahogy a barátaiddal játszol vidáman.
-Sa..sajnálom- kezdtem újra sírni
-Ugyan mit húgi?
-Mi..Miattam szakadt szét a családod talán jobb is lett volna ha halva születek
-Ne beszélj hülyeségeket akkor most egyedül lenék de nem te itt vagy velem egyedül te vagy a biztos pont az életemben
-Én én szeretlek bátyó-öleltem meg ö is meg ölelt és jó szorosan tartott mintha bármelyik pillanatban el vénének tőle.
-Khmm - köszörülte meg a torkát Jimin - csak én nem értek semmit ? Minek ölelgetik egymást?
Jungkookra néztem és é is rám majd a még mindig értetlen Jiminhez fordult
-Jimin Elen a húgom
-Mi van?
-Jól hallottad a húga vagyok
-És ..és mióta?-na ennél a kérdésnél tört ki belőlem a nevetés . Jungkook meg ölelt és együtt nevetünk az egészen
-Nem gondolod hogy ez hülye kérdés volt Jimin? Ha Elena a húgom szerintem azóta lehet az amióta megszületett
-Jó de én nem így értem ti egy idősek vagytok nem?
-De és épp ezért vagyunk ikrek Jungkookal
-Jól beszélsz húgi
-Tudom bratyó
-Maradjunk a bátyusnál az inkább jobban illik hozzád húgica
-Oké. De még mindig van itt egy kérdés
-És mi -nézett rám kíváncsian
-Hol fogok aludni? Mert hogy haza biztos hogy nem megyek
-Te kis buta majd nálunk majd velem oké?
-Aha bátyó De ti együtt laktok?
-Igen. El költöztem otthonról már rég és be költöztem a fiúkhoz
-Értem akkor induljunk. Minél előbb oda akarok érni hogy fözhesek nektek valami finomat
-Te tudsz főzni?- csillant fel Jin szeme
-Naná hogy mit gondolsz
-Juj akkor együtt fogok végre valakivel főzni
-De nem is akárkivel a nagy Elena séffel -kook kuncogott egy kicsit a mondatomon majd el kezdett terelni engem egy fekete kis buszhoz
-Ezzel megyünk?
-Aha jó lesz?
-Naná
Az út további részén nem beszéltünk mindenki csendben ült én Jimin és Jungkook között foglaltam helyet. A kocsi haladt és lágy ringásától éreztem hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek végül teljesen lecsukódnak és az álmok mezeire léptem . Éreztem hogy a kocsi megáll majd fel kap valaki kinyitottam a szemem és Jimin cipelt a karjában be vitt a házba és le tett egy ágyra és be feküdt mellém hozzám bujt és át ölelt és cirógatni kezdte a hajam végöl addig addig csinálta míg újra vissza nem aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése